Gondolataim

Lehet, hogy szerettél volna ha ismertél volna.Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végigsétáltál volna az álmaimon, és az emlékeimen.Igen, lehet hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt.

A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab. Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott. De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen. Ez az életem emléke, emlékeztet elméket Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek. Csak játszottam és kacagva ástam a síromat, Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.

Tompán ragyog az éjjel és megnô a csend (Menekülj,fuss el, menekülj) A sötét elnyeli az árnyakat Mint verítéktôl nyirkos álom Úgy tapad rám most az indulat Mert elôttem állsz Mégha nem is látlak Itt vagy velem Ó, az Idôn túl Mint ezer év lángja, lobog a lelkem Szememben bûn és vágy ragyog Szárnyatlan szálló gyilkos angyal Végtelenül védtelen vagyok Mert elôttem állsz Mégha nem is látlak Itt vagy velem Ó, az Idôn túl Mert elôttem állsz Mégha nem is látlak Itt vagy velem Ó, az Idôn túl Menekülj, mert bûvös körbe zárlak Hogy rabságodban szerelmet tanulj...A csenddel üzenek néked, mert hidd el igazán félek, hogy most kevés a szó, az se kimondva jó. Hangok nélkül is érzed, miért őrizlek téged, én már magamban rég, olyan tiszta a kép...bűvölő némaság...túl zajos a világ Te repülnél, úgy repülnél, hogy a szárnyadba kapjon a szél, és te merülnél a kék óceánba, magas hegy havába, öreg fa odvába, hosszú út porába, a mélybe, le a mélybe, fülledt nyári éjbe...A szárnyad tartanád a szélbe...Mondd azt, hogy sohase féljek, Mondd azt, a tűz el nem éget, Mondd azt, hogy semmi se fájhat, Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak. Mondd azt, hogy ezerszer élek, Akkor is értesz, ha nem beszélek. Mondd azt, hogy senki se bánthat, A sötétben senki se láthat. Meleget hozz, hogyha fázom, Szeress úgy, ahogy kívánom. Hazudj még nekem.Egy érzés, egy pillanat, s egy kép, ami megmarad A valóság, s képzelet, játékot űz veled. Látod, de nem hiszed, érzed, de nincs veled. Egy látomás, végtelen, s a képzelet, száll velem. Csak érint és elhalad, mint árnyék, egy perc alatt. Itt volt, de elveszett, kerested, hol lehet. Elmúlt, de újra jön, egy szép nap, majd rád köszön. Érzed, most jó neked vágysz rá, de nem mered. Szólnál, de nincs kinek, kérdeznéd, hogy lehet? Látod, mert képzeled, érzed, mert elhiszed. Érint, bár messze vagy, álomként elragad >>>>>>>>>>>>>

" Semmibe vesszük azt, ki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk..,,

Rossz voltam de Te azt mondtad jó vagyok, csúf de Te gyönyörűnek találtál..Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.A föld az eget így betűzi.gy tapogatják világtalan fények csillagok borzongó betűit.... Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem